MBBA

Börtönben voltam és eljöttetek hozzám (Mt 25,31)[1]

Az ember, aki bent van a börtönben, egy vagy több bűncselekmény feltételezett elkövetője. Elítélt. A megtorló igazságszolgáltatás áldozata. Deviáns. Esetleg társadalmi problémák által is sújtott áldozat, vesztes. Talán már a fogantatásától súlyos hátrányokat szenved.

Egy biztos, valami fontos dolog elveszett az életében. Nem szeretjük látni, kirekesztjük őket a társadalomból.

Milyenek is ők? Azt mondják magukról, hogy ártatlanok, nem követték el azt a bűncselekményt, amiért elítélték őket.

Egy értelmi sérült fiatalemberrel hosszú időn át beszélgettem. A családjában mindenki alkoholista volt, ő is. Nehezen értettem, amit mondott. Már nagyon sokszor elmondta, mire megértettem, hogy arról beszél: ő jó ember. Amikor egy idős néni rosszul lett, ő orvost hívott, és más bajba jutott embereknek is segített. Nem lehet ő rossz ember, nem követhette el azt a súlyos, brutális bűncselekményt, amivel gyanúsítják. Sokszor fájlalta azt is, hogy neki nem voltak olyan körülményei, mint más, átlagos embereknek.

Soha nem volt józan, az „elkövetéskor” sem, így a tárgyalások során megvédeni sem tudta magát. Huszonöt év fegyházbüntetést kapott.

Az elkövetővel való beszélgetésből kiderülhet esetleg az is, hogy az áldozat többször hasmánt esett bele a késbe. Az ítéleteket olvasva az első oldalakon a nagy hazugságok bemutatásával kezdünk, majd sok verzió után jutunk el a „végsőhöz”, amit az ítélet meghozatala követ.

„Szemet szemért, fogat fogért” – az arányosság elve

Az állam által rendezett konfliktushelyzet arctalan, személytelen – egy apparátus hajtja végre. Létrehozva ezzel a büntetés-ipart, amelynek saját érdekei vannak. Rendkívül költséges: felderítés, ítélkezés, büntetés-végrehajtás.

Igazságszolgáltatás helyett jogszolgáltatás, amelyben mindenki tovább sérül. Talán van visszatartó hatása. Előnye, hogy az elkövetőt távol tartja egy közösségtől, amivel az újabb elkövetést – ott – megakadályozza. Az ember nem áll helyre.

Bűnvallás és kegyelem – a Helyreállító Igazságszolgáltatás alkalmazása az elítéltek körében – Zakeus program a börtönben (Sycamor tree projekt – Prison Fellowship International)

„Aztán odaért Jerikóba és végigment rajta. Élt ott egy Zakeus nevű tehetős ember, a vámosok feje. Szerette volna látni Jézust szemtől szembe, de a tömeg miatt nem tudta, mert alacsony termetű volt. Így hát előrefutott, felmászott egy vadfügefára, hogy láthassa, mert arra kellett elhaladnia. Amikor Jézus odaért, felnézett és megszólította: »Zakeus, gyere le hamar! Ma a te házadban kell megszállnom.« Erre gyorsan lemászott, és boldogan fogadta. Akik ezt látták, méltatlankodva megjegyezték, hogy bűnös emberhez tér be megpihenni. Zakeus azonban odaállt az Úr elé, és így szólt: »Íme, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit, valamiben megcsaltam, négyannyit adok helyette.« Jézus ezt felelte neki: »Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. Az emberfia azért jött, hogy megkeresse és megmentse azt, ami elveszett«” (Lk 19,1–10).

A börtönben tartott foglalkozások során Zakeus történetét a feldolgozást segítő kérdések megválaszolása által – különböző nézőpontokba helyezkedve – ismerjük meg. Az üzenet megértését szerepjátékok segítik.

Hogyan vélekedett Zakeus az áldozatokról? Mit gondoltak róla a sértettek? Milyen sérelmek érték őket?

Milyen kifogásai voltak Zakeusnak? Miért keresnek az elkövetők kifogásokat a bűnre? - Ön hogyan sértett meg másokat a bűnével?

Mit szükséges az elkövetőnek megvallani? Miben segít az áldozatnak, ha az elkövető felelősséget vállal tettéért?

Hogyan érezhette magát Zakeus, amikor azokkal kellett szembenéznie, akiket megsértett? Sértettként, Ön mit gondolt, amikor Zakeus azt mondta, hogy a négyszeresét fizeti vissza annak, amit elvett? Mitől volt hiteles Zakeus? Hogyan folytatódott az élete? Mibe kerül a jóvátétel?

A Bibliai történet feldolgozását kisfilmek is segítik. A filmek legfontosabb üzenete az, hogy lehetséges a megbocsátás. További értékes üzeneteket is megjelenítenek:

Az egyén a közösségnek egy tagja, de a bűncselekmény elkövetésével kiválik a közösségből.

Az elkövető „halott”, amíg nincs lehetősége felelősséget vállalni tettéért.

A felelősségvállalással az elkövető élete feletti önrendelkezése is helyreáll.

Paradigmaváltás: megtorló igazságszolgáltatás és a Helyreállító Igazságszolgáltatás alkalmazása az elítéltek körében

A megtorló igazságszolgáltatás három alapkérdése:

Milyen törvényt szegtek meg?

Ki szegte meg?

Milyen büntetést érdemel?

A helyreállító igazságszolgáltatás másik három kérdésre keresi a választ:

Ki sérült meg?

Mik az elkövető, a sértett és a közösség szükségletei?

Kinek a kötelessége ezek kielégítése?

A megtorló igazságszolgáltatás eljárása a bűnelkövetőket és az áldozatokat is kirekeszti. A bűncselekmények sértettjei nemcsak a közvetlen áldozatok. A sérelmek szélesebb körben érintik a sértettek környezetében élőket: a családot, a szomszédságot, a baráti, ismerősi kört, a gyülekezetet, egészen a társadalom legszélesebb köréig.

A bűn következményei különböző mértékben érintik a sértetti körökhöz tartozókat. A sértett és az elkövető közvetlen környezete viseli a súlyosabb következményeket, a távolabbi kapcsolatokban élők enyhébben sérülnek, indulataik is enyhébbek.

Az elkövetés nyomán a sértettek életében károk, sérülések maradnak, melyeket a sértettek által elmondott történetekből ismerünk meg.

A sértett és az elkövető kapcsolata ördögi körbe záródik. Az elkövető nem törődik az áldozattal, nem veszi emberszámba a sértettet, amikor bűncselekményt követ el ellene. Az áldozatban haragot, indulatot, gyűlöletet kelt az elkövető magatartása. A sértett gyakran az elkövető „vérét” kívánja. A rosszindulat bosszúvá erősödik, amely a továbbiakban aláássa mindkettőjük kapcsolatát.

A tetteinkért felelnünk kell

Az ördögi körből kilépni a felelősségvállalás, megvallás, megbánás, megbocsátás - lépések megtételével lehetséges. Ezt követheti a helyreállítás, kibékülés, a kapcsolat gyógyulása.

Az egyéni jóvátétel a sérelmek, szükségletek kielégítése érdekében végzett jóvátételi munka által lehetséges. A tettek hangosabbak a szavaknál. Ez teszi Zakeus és bármelyik bűnelkövető megbánását hitelessé.

Az elkövető jóvátételi munkájához szükséges a támogató közösség befogadása, közvetítése a sértettek felé.

Külföldi példák a jóvátételi kezdeményezésre

Észak-amerikai indián tradíció

A bűnelkövetők, az áldozatok, a családok és a közösségek egy körben ülnek, ahol egy „beszélő követ” adnak körbe. Csak az a személy beszélhet, akinél a „beszélő kő” van, és oszthatja meg a gondolatait az egész csoporttal. A „beszélő kő” körforgásban marad addig, míg mindent, amit meg kellett beszélni, megbeszélnek. Mikor mindenki elmondta a beszédét, a csoport határozza meg az eljárást, amellyel az elkövető rendbe hozza az okozott kárt, és amellyel a közösség biztosítja, hogy a bűncselekményt ne kövesse el még egyszer. Ez egy egyszerű példája a közösség sérelméért vállalt felelősségnek.

Családkonferenciák – fiatalok igazságszolgáltatása Új-Zélandon

A Családkonferenciák benszülőtt csoportok hagyományain alapulnak.

Egy szakképzett segítő összehívja az áldozatokat, a bűnelkövetőket és családjaikat, segítő embereiket; meghívják őket egy Családkonferenciára, semleges környezetbe.

A bűnelkövetőnek hajlandónak kell lennie arra, hogy felelősséget vállaljon a sérelemért, mielőtt részt vesz egy találkozáson, amely minden résztvevő számára önkéntes. Először mindkét felet a szakképzett segítő interjúvolja meg.

Az áldozatoknak van mondanivalójuk. A találkozások során megvizsgálják a helyreállítás lehetőségét. A börtönbüntetés ebben az esetben egy másik lehetőség lehet. A konferencia eredményeként létrejött megállapodás által javaslatokat adnak a bírónak, aki végül is eldönti, hogy mi fog történni.

Angliai példa

Egy fiatal felgyújt egy üzletet, jelentős kár keletkezik. A konfliktushelyzet megoldása érdekében Családkonferenciát hívnak össze, amelynek eredményeként megállapodás születik.

A megállapodás alapján a fiatal családja fedezte az anyagköltséget, melyből újjáépítették az üzletet. Vállalták a felelősséget a fiú tetteiért. Egy nagybácsi is jelen volt a Családkonferencián, aki köztiszteletben álló, keményen dolgozó építész volt. A nagybácsi felelősséget vállalt a fiúért, és együtt kijavították az üzletben lévő károkat.

Az eredmény: az áldozat elégedett volt, és hamarosan visszatért az üzleti pályára az újjáépített boltban. A fiú kitanult egy szakmát, így visszanyerte önbecsülését. A megoldás minden fél számára elfogadható volt. A közösség azt látta, hogy igazságot szolgáltattak.

Családi döntéshozó csoportkonferencia-módszer alkalmazása az elítéltek körében Magyarországon

A családi döntéshozó csoportkonferencián részt vesz a sértett, az elkövető és az őket támogatók, valamint a közösség képviselői. A konferencia végén megállapodás születik, amely tartalmazza azokat a lépéseket, amelyeknek megvalósításában a résztvevők megállapodnak. Határidők, felelősök, a szükséges kontroll módja és az elmaradt teljesítések következménye is szerepel a megállapodásban.

Az igazságszolgáltatás jelenlegi magyarországi rendszerében a feltételes szabadság engedélyezése esetén lehetőség van arra, hogy a büntetés-végrehajtási bíró pártfogó felügyeletet rendeljen el. Ennek idejére előírhat magatartási szabályokat, amelyeket ha az elítélt nem teljesít, akkor visszavonják a szabadságot. A rendszer sokszorosan túlterhelt, azonban lehetőséget hagy civil együttműködők bevonására. Ugyanakkor a felügyelet elrendelése az egyetlen mód, amely lehetővé teszi az elítélt szabadságát és egyidejű kontrollját.

Erős a kontroll a börtönben és gyenge a szabadulást követően

Az elítéltek nagy része azzal az elhatározással készül a szabadulásra, hogy soha többet nem fog bűncselekményt elkövetni, és nem fog börtönbe kerülni. A szabadulók 60 %-a azonban visszaeső lesz.

A szabadulást követő társadalmi beilleszkedéssel foglalkozó szakember véleménye szerint ahhoz, hogy az elítéltek szabadulásukat követően teljesíteni tudják elhatározásaikat, el kell hagyniuk korábbi rossz szokásaikat. Azonban amit elhagynak,  annak helyén űr támad. Fontos, hogy a rossz szokások helyén támadó űr ismét ki legyen töltve. A jó szokások kialakítása nehéz munka, kitartást igényel. Segítőkre, mintákra van szükség hozzá.

A kezdeti eredmények után korán jelentkezhet az önteltség. Szükséges a kontroll, amelynek elfogadásához alázatra van szükség.

Nem haragszunk, ha a lépcső mellé korlátot építenek, hiszen tudjuk, hogy minket véd meg a mélybe zuhanástól. Éppígy a külső kontroll is ezt a célt szolgálja. Egészen addig szükség van rá, amíg a helyesen működő belső kontroll megbízhatóan ki nem alakul a bűnelkövetőben, a rossz szokást elhagyóban. Kialakulásához több év jó gyakorlat szükséges, addig viszont nélkülözhetetlen a segítség, a környezet megbízható tagjainak véleménye.

Vissza a társadalomba egy rehabilitációs időszak vezethet, felkészült, befogadó, rehabilitáló – megbocsátó, de józan –, kontrolláló – ha lehet keresztény – közösségek segítségével. 

Katona Csilla

Zakeus-jelöltek, Kedves barátaim!

Biztosak lehetünk benne, ha eddig nem másztuk meg, egyszer fel kell arra a bizonyos fára kapaszkodni, hogy rájöjjünk, valamilyen módon elveszettek, megkeresendők, megmentendők vagyunk.

Milyen hirtelen vakító a fény, ami megvilágít ilyenkor bennünket, felismerjük egyetlen létező hivatásunkat: az elveszettségből megtalálttá, megmentetté, Istenhez tartozóvá kell lennünk!

Keressük meg a helyet, ahonnan mi is jobban láthatjuk Jézust, és Ő is megláthat bennünket!

Figyelemre méltó dolgok történtek, amikor egy fügefánál Zakeus találkozott Jézussal.